Prologue

Halihó!
Megérkeztem az első Union J-s blogom prológusával! Igazából nem mára terveztem, de mivel I'm so happy, mert George Perfect Shelley bekövetett twitteren, úgyhogy felrakom ma! :3
Remélem tetszeni fog, nem a szokásos love story. :D Néhány feliratkozónak és/vagy véleménynek örülnék! :)
Jó olvasást! xx

Sosem vágytam másra, csak hogy normális életem legyen. Csak ennyit szerettem volna, de talán túl nagy kérés, hisz ez az egyetlen, ami soha nem adatott meg. Kevés olyan dolog van, amire szívesen emlékszem vissza a gyerekkoromból... egyedül anyára gondolok vissza szeretettel, az egyetlen személyre, aki igazán törődött velem... amíg élt. És, hogy meghalt, az egyedül csakis egy ember hibája: az apámé.

Hisz anya sosem volt neki fontos, ahogy én sem. Mindig is csak egy második helyen szereplő személyként gondolt rá, aki besegít neki a piszkos ügyeiben, ahogy most én teszem. Egyszer... csak egyszer próbált meg kiszállni és ez anya életébe került.

Azóta ez volt az örökös körforgás. Apa új megbízást kapott és ehhez néha én is kellettem. Üzenetet adtam át, csomagot szállítottam. Hisz ki kételkedne egy ártatlan, tizenkilenc éves lányban? Ki ne hinne neki, ha felvillant egy kacér mosolyt vagy megrebegteti a szempilláit? 

Elvárták tőlem, hogy segítsek a mocskos üzleteikben, de soha, egyetlen egyszer sem kérdezte meg senki, hogy én mit szeretnék, az én akaratom nem számított. Vagy figyelembe sem vettek, vagy századjára is megkaptam ugyanazt az elcsépelt mondatot; ebbe a családba születtél, ez a sorsod.

De hiába, a lelkem mélyén mindig is lázadtam az életem ellen. Talán emiatt, de pont kapóra jött, mikor apám újabb ügybe keveredett és ezzel ismét új feladatot bízott rám. Akkor nem is tévedhetett volna nagyobbat.

Tudtam, hogy nem lett volna szabad. Neki sem és nekem sem. Gondolnom kellett volna arra, hogy ő talán csak játszik, át akar ejteni, hogy megszabadulhasson. Hisz ő csak egy fogoly volt nálunk. Egy rab, akire mindössze vigyáznom kellett volna. De hibáztam, azt hittem ez valami komoly, valami igazi közöttünk. Hibáztam, viszont ez volt a legédesebb hiba, amit egész életemben elkövettem. 

Mi elloptuk az életét, cserébe ő valami mást vett el... a szívemet.