Four: Nem tűnik olyannak

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! Köszönöm az előzőhöz érkezett véleményeket, örülök, hogy tetszett a rész, remélem a következő is fog!
Jó olvasást! :) x

A konyhába mentem, hogy keressek valami kaját Georgenak, de a hűtőt szinte üresen találtam. Azok a barmok felzabáltak mindent, még mielőtt leléptek volna, ezért neki álltam valami ehetőt készíteni - hozzávalók és főzőtudomány hiányában csak egy kis rántottát tudtam összeütni. 

Az elkészült rántottát és egy pohár narancs levet tálcára raktam és átegyensúlyoztam a nappaliba, ahol Ricardo feküdt szétterülve a kanapén és meccset nézett. Egy pillanatra elképzeltem, hogy George is ezt tenné a barátaival, de gyorsan elhessegettem a gondolatot és felsiettem a lépcsőn. 

Könyökömmel nyomtam le a kilincset és belöktem az ajtót. Jöttömre George felkapta a fejét és végignézte az ügyetlenkedésem, végül a tálcát az asztalra raktam és úgy csuktam be magam mögött az ajtót. 

- Csak rántottát tudtam csinálni, remélem szereted - tettem le a tálcát az ölébe. Összerándultam, amikor kezem hozzáért a combjához, de ő mintha észre se vette volna a mozdulatot. 

- Jó lesz - közölte szűkszavúan. 

Leültem az egyik fotelbe és onnan figyeltem, ahogy eszik. Ádámcsutkája minden nyelésnél megugrott, göndör fürtjei az arcába hullottak, amikor lehajtotta a fejét. A bilincstől csak nehezen mozgott, de nem akartam kockáztatni és kivívni apám haragját. 

- Ízlett? - csúszott ki a számon meggondolatlanul, miután lenyelte az utolsó falatot is. 

- Ettem már rosszabbat is - fejtette ki a véleményét és ha nem látom, el sem hittem volna, hogy egy kis mosoly bujkál a szája sarkában. - Viszont van egy kis probléma. 

- Mégpedig? - értetlenkedtem. 

- Ki kellene mennem a mosdóba, ha nem akarod, hogy... szóval érted - húzta fel kérdőn a szemöldökét. - És így elég nehéz lenne - mutatta fel összebilincselt kezét.

-Ó! - hirtelen zavaromban fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Erre egyáltalán nem gondoltam. - Oké. Szólok Ricnek - nyögtem ki végül. 

- Nem muszáj, te is segíthetsz. 

Hogy micsoda? - Szólok Ricardónak - ismételtem meg összezavarodva és elfordítottam a fejem George átható pillantásától. 

- Rendben, én felajánlottam - emelte maga elé a kezeit, amennyire a bilincs engedte és hátradőlt a széken, majd arcomat látva hozzátette.  - Nyugi, csak vicc volt. Menj csak, szólj Ricardónak.

Hangjából szinte sütött a gúny, de én nem válaszoltam, csak kisiettem a szobából. Ahogy kiértem, nekidőltem a folyosó falának és kifújtam a visszafojtott levegőmet. Meg mertem volna esküdni, hogy George szándékosan hozott zavarba és élvezte a helyzetet.

Percekig állhattam ott, majd észbe kaptam és leszaladtam a lépcsőn. Mikor közöltem Ricardoval, hogy Georgenak ki kell mennie a mosdóba teljesen kiakadt és újabb tíz percembe telt meggyőzni, hogy a vödör nem fog segíteni.

Ezután magában morogva feldübörgött a lépcsőn és mire visszaértem az emeleti helyiségbe, a szoba már üres volt. Mivel nem akartam semmi olyat látni,ezért úgy döntöttem, megvárom őket itt. Visszakuporodtam a fotelbe és térdemre támasztva az állam meredtem magam elé és gondolkoztam.

Pár perc múlva George jelent meg az ajtóban, szorosan a nyomában pedig Ric, aki a kapucnijánál fogva vezette maga előtt a fiút. Nagyot taszított rajta, mire George a falnak ütközött, de gyorsan visszanyerte az egyensúlyát és előrelendült. Alig 10 centi volt a a két srác között, ahogy egymás mellkasának feszülve néztek farkasszemet.

- Ric! - ugrottam fel sikítva és megpróbáltam közéjük férkőzni. 

Az alkarommal nyomtam hátra George-ot, meg kellett akadályoznom, hogy összeverekedjenek, különben a göndör fiúnak nem sok esélye lett volna, összekötött kezekkel és a nála kétszer nagyobb sráccal szemben.  

- Menj ki! Most! - kiabáltam rá Ricre. - Gyerünk! Menj már! - Nekifeszültem a mellkasának és teljes erőből az ajtó felé toltam.

- Jól van Lia, ne taszigálj már! - lökte el a kezem. - Még egy ilyen és véged, Shelley - nézett át a fejem fölött Georgera és oldalra lépett, de vele együtt mozdultam és így újra elé kerültem, mire mérgesen felhorkant. - Picsába! - dühöngött, majd hátat fordított és kifelé menet ököllel a falba vágott.

- Mégis mit mondtál neki? - fordultam Georgehoz, miután az ajtó döngve becsapódott Ricardo mögött. Tudtam, hogy nem csak egy kis összeszólalkozásról lehetett szó, különben Ric nem húzta volna fel így magát.

- Csak az igazat. Hogy az olyan gyáva férgek, mint ő, sosem ússzák meg büntetlenül.

Tátott szájjal bámultam rá. Ha tényleg ez történt, nem is csoda, hogy Ric így kiborult. - Ezt fejezd be! - ripakodtam rá Georgera és meglöktem a mellkasát. - Megmondtam, hogy ne csinálj semmi hülyeséget nem? Ki akarod nyíratni magad? 

- Mit érdekel az téged? - emelte fel ő is a hangját.

- Mert nem akarom, hogy ilyen miatt golyót eresszenek a hülye fejedbe! - sziszegtem az arcába, nem is tudom melyikünk lepődött meg jobban a kirohanásomon. George, mert ilyet mondtam, vagy én, mert hangosan is kimondtam. - Hagyjuk ezt - hárítottam a témát. - Csak fogd be a szád, oké?

George nem mondott semmit, csak visszaült a székre és felém nyújtotta a kezét. Először nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen fordulatot, de fejével a fémcső felé bökött és megzörgette a bilincset. Megilletődve léptem közelebb és rögzítettem a csőhöz. A fiú némán tűrte és akkor sem szólt egy szót sem, amikor becsuktam magam mögött az ajtót.

Sejtettem, hogy Ric most nincs éppen a legjobb hangulatban, de muszáj volt vele beszélnem, ezért lesétáltam a lépcsőn és a keresésére indultam. A hátsó tornácon találtam rá, cigarettázott. 

- Mit akarsz, Lia? - mordult fel, mikor alkarommal a korlátra támaszkodva megálltam mellette. - Nem a szépfiúra kellene vigyáznod?

- Éppen róla akarok beszélni - kezdtem bele óvatosan a mondandómba, figyelmen kívül hagyva az epés megjegyzését. - Mivel, te holnap elmész, arra gondoltam, hogy talán levehetnénk a bilincsét és... - Ric felhördült, mire gyorsan folytattam. - Várj, hallgass meg! Szóval, levennénk a kezéről és átraknánk a lábára, így nem tudna messzire jutni - magyaráztam, próbálva meggyőzni a mellettem álló fiút.

- És mi lesz ha rád támad? Egyedül leszel és erősebb nálad. Ebbe én nem megyek bele! - rázta meg a fejét és elfordulva tőlem beleszívott a cigijébe.

- Egyáltalán nem tűnik olyan srácnak - bizonygattam hevesen.

- Te sem tűnsz olyan lánynak, aki elkábít és elrabol egy ártatlan srácot. Mégis ezt tetted, nem igaz? - vont kérdőre, majd amikor nem kapott választ, elnyomta a csikket és faképnél hagyott.