Fifteen: Megszegett szabályok

Hai darlings! 
Kicsit késve, de hoztam az ígért részt. Nem fűznék hozzá sok mindent, remélem, hogy tetszeni fog! Valamint köszönöm a kommenteket és a blog első díját is, amit hamarosan kirakok! Ehhez a részhez pedig jó olvasást és továbbra is várom a véleményeket! :) X

Forróság.

Halk nyögéseim és George morgása, mikor beletúrok a hajába.

A csókjai és ujjainak érintése az egész testemen, miközben lassan próbálunk feljutni a szobába.

És a tudat, hogy nem szabadna.

Valahol mélyen még rémlett ez az apró részlet, de már nem volt visszaút. Túlléptük a határt, ledöntötte a magam köré emelt falakat, olyan könnyedén söpörte el az ellenállásomat, mintha soha nem is létezett volna. Elég volt megcsókolnia, hogy tényleg elhiggyem, ennek így kell lennie.

Szorosan egymáshoz tapadva araszoltunk a lépcső felé, ajkaink hol lassan, hol vadul találkoztak egy forró csókban. Túl lassúnak találtuk a tempót, de egyikünk sem akart elszakadni a másiktól, ezért George egy egyszerű mozdulattal combomnál fogva felemelt és megindult az emeltre.

Megszakítottam a csókot, lassan végigpusziltam az álla vonalát, majd áttértem a nyakára. Apró csókokat hagytam a bőrén, amivel borzongást váltottam ki belőle és a keze megremegett, egy pillanatra félő volt, hogy elejt, de aztán ujjait erősebben a combomba nyomta, a folyosó falának tolta a hátam és fejét a vállamra hajtotta.

- Thalia - zihálta a nyakamba. - Várj pár percet, rendben? Különben nem bírom tovább és itt a lépcsőn teszlek a magamévá - suttogta, mire még jobban arcomba szökött a vérem és nehezebben vettem a levegőt.

George nyomott egy puszit a nyakamra, majd dobott rajtam egyet és meggyorsítva a lépteit, folytatta az útját. A szobaajtó tárva-nyitva volt, mióta kirontottam rajta őt keresve, így könnyen bejutottunk. George lábával berúgta az ajtót, az ágyhoz vitt és végigfektetett rajta.

Időm sem volt feleszmélni máris letámadta az ajkaimat. Örömmel hagytam, hogy nyelve utat találjon az enyémhez, miközben keze a testem fedezte fel. Hirtelen bátorságtól vezérelve fordítottam a helyzetünkön és tenyeremet a mellkasára nyomva tartottam lenn, amíg elhelyezkedtem a csípőjén. Éreztem a nadrágjában feszülő férfiasságát, ami csak még inkább beindított, így erősen hozzásimultam.

- Thalia - nyögte és nyelt egyet.

Ezt követően lendületet véve felült, egyik kezét a hátamra csúsztatta, másikkal a hajamba markolt és óvatosan hátrahúzta a fejem. Az állam vonalától végigcsókolta a nyakam, majd megmarkolta a felsőm alját, lerántotta rólam és a mellemnél folytatta, a melltartó vonala mentén haladt. Behunytam a szemem és halk sóhajokat hallattam. Annyira önkívületi állapotba kerültem, hogy észre sem vettem, mikor kipattintotta a melltartó pántját és lehúzta rólam, majd a saját pólóját is. Mellem a mellkasához szorult, ahogy lehúzott, hogy megcsókolhasson.

George újra maga alá gyűrt és keze a melleimre csúszott. Becsuktam a szemem és élveztem, ahogy lassan masszírozni kezdi őket, majd egyre lejjebb, tenyere végigsiklik a hasamon és a nadrágomnál állapodik meg. Egy ideig bíbelődött vele, majd ahogy sikerült kigombolnia, lehúzta rólam és félredobta. Ott feküdtem alatta, csupán az alsóneműmben és hirtelen elbizonytalanodtam. Tényleg én kellenék neki? Sosem voltak önértékelési problémáim, de most úgy gondoltam, nem vagyok elég jó neki. Nem a külsőm miatt, sokkal inkább a múltam és a tetteimnek köszönhetően.

Ő is észrevette a hangulatváltozásom, mert kezeit az arcomra tette és úgy fordítottam a fejem, hogy pontosan a szemébe nézhessek. - Mi a baj, szépségem? - mosolyodott el és ujjával végigsimított az ajkamon.

Megdermedtem az elnevezés hallatán, reszketősen beszívtam a levegőt és tekintetem az övébe fúrtam. Vágyat láttam benne. Vágyat és szenvedélyt, azt, hogy akar engem. Ahogy én is őt. Még akkor is, ha ez csak egy meggondolatlan tett és talán holnap mindketten megbánjuk. De nekem csak a most számított... És most azt éreztem, hogy George az a fiú, aki mellett boldog életet élhetnék.

Nem válaszoltam, csak felemeltem a fejem és ajkaimat vadul az övére nyomtam, miközben körmeim végigszántották a hátát, majd a hasát, le egészen a nadrágja széléig, ahol áttértem a férfiasságára. Tenyeremmel masszíroztam, mire a torkából rekedtes hang tört fel és fejét a mellemre hajtotta.

Egyik kezemet a fenekére csúsztattam és értetlenkedve néztem rá, mikor a hátsó zsebében kitapintottam a bilincset. Egy szemtelen vigyor ült az arcára, majd megfogta a csuklóm és mindkét kezem a fejem fölé húzva, egyik kezével lefogott, míg a másikkal a zsebébe nyúlt és elővette a bilincset.

- George.. mit művelsz? - hebegtem, ahogy rákattintotta egyik csuklómra, aztán a fémláncot átvezetve az ágy rácsán, a másik kezemet is foglyul ejtette.

- Kényeztetni akarlak - suttogta a fülembe, kezét végigsimította az oldalamon és megállapodott a bugyim szélénél. Beleakasztotta a hüvelykujját és lassan húzni kezdte. Mikor megszabadított az utolsó ruhadarabtól is, újra rám tört a bizonytalanság, de most a tehetetlenség érzése is társult mellé. Nem tudtam eltolni magamtól, sem megállítani, a kezeimet alig tudtam megmozdítani. A foglya voltam, több értelemben is.

Inkább szorosan behunytam a szemem, hogy ne lássam, így kevésbé éreztem magam kiszolgáltatottnak. George halkan felnevetett a reakciómon, azt vártam, hogy lépjen valamit, de nem ért hozzám. Végtelennek tűnő idő múlva végül éreztem, hogy ajkai a hasamon vannak, lassan haladt lefelé, szinte kínzóan lassan, én pedig kétségbeestem.

- Csak engedd el magad, nem foglak bántani. Semmi rossz nem történhet - beszélt halkan, hogy megnyugtasson, mikor megérezte a testem görcsösségét. Megpróbáltam úgy tenni, ahogy mondott és lassan kezdtem felengedni, az érzékeimre hagyatkoztam.

George óvatosan széthúzta a térdeimet és nyelvével kényeztetni kezdett. Először csak lassan, majd egyre gyorsuló mozdulatokkal, én pedig remegtem, nyögéseim fokozatosan hangosabbak lettek. Hozzá akartam érni, simogatni, karmolni és a hajába túrni, de a bilincs szinte még azt is lehetetlenné tette, hogy megmozduljak. Tehetetlenül vonaglottam és a nevét nyögtem. - George... kérlek...

Ezt hallva rögtön abbahagyta és felkúszott hozzám. Arcunk egy vonalba került és így valamennyire sikerült stabilizálni a légzésemet, de a hasamban továbbra is ott volt a szorító, mégis őrülten jó érzés.

- Ha nem akarod...

- De szeretném - szakítottam félbe. - Mióta megláttalak ezt érzem, én csak... kérlek George. Akarom... akarlak - nem tudtam összefüggően beszélni, megőrjített a vágy. Az övé akartam lenni, jobban, mint valaha.

Ezt hallva, George feltérdelt mellém, kibújt a nadrágjából, majd az alsójából is. Újra felém támaszkodott, néhány pillanatig nézte az arcomat, de nem kérdezett semmit. A szememből tisztán láthatta, hogy akarom ezt, legalább ugyanannyira, mint ő.

Megcsókolt, de most nem olyan vadul, inkább finoman és törődően, aztán éreztem, ahogy belém csúszik. Néhány pillanatig kellemetlen nyomást éreztem az alhasamban, mikor mozogni kezdett, de aztán felvette a tempót és az érzés jólesően áradt szét a testemben. George az alkarján támaszkodott, arca csak pár centire volt az enyémtől. Felvettük a szemkontaktust és néha apró csókokat váltottunk. Nem voltunk vadak, nem estünk egymásnak, lassan és mélyen éreztem őt magamban.

Amikor éreztem, hogy nem bírom tovább, ujjaim a bilincs láncára kulcsoltam, fejemet hátrahajtottam és hagytam, hogy a gyönyör végigsöpörjön rajtam. Nyögéseim halkultak, majd a kezem elernyedt. Szememet továbbra is csukva tartottam, élveztem az érzést. Geroge tolt még párat rajtam, aztán teste megremegett, ő is elélvezett.

Néhány percig még tartotta magát, majd legördült mellém. Hallottam, hogy a szekrényen matat, aztán kattanást és a kezem kiszabadult a bilincs szorításából. Ezután visszafeküdt mellém, apró csókokat hagyott mindkét csuklómon, amin halványan ott vöröslött a bilincs nyoma, majd átölve meztelen testemet, közelebb húzott magához és ránk terített egy takarót. 

Egyikőnk sem szólt semmit, de megértettem a csendet. Közelebb kerültünk egymáshoz, nem csak testileg, lelkileg is összekapcsolódtunk, nem kellettek szavak. Míg fejemet George mellkasára hajtottam, jó érzés töltött el. Jó volt csak feküdni egymás mellett, érezni a szívverését, elveszni az ölelésében és nem gondolni az okokra, amiért itt vagyunk. És a következményekre. Most csupán azt éreztem, hogy ez nem csak egy alkalom, nem csak egy estére szól... Ez valami több, ami nem érhet itt véget.

Még az sem tudott kirántani a boldogságtól, hogy a fejemben ott üvöltött egy hang: Megszegtük a szabályokat.